Névnap

Ma 2017. augusztus 18., péntek,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz.

Belépés



Ki olvas minket?

Oldalainkat 1 vendég böngészi
Laptörténet PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Nagy István   

Üdvözöljük a Jász-Szó Alapítvány és faluújság honlapján!

1990. januárjában jelent meg a Jász-Szó első száma Kunráth Sándor beköszöntőjével. Fénymásolatban készült 4 oldalon, 10 Ft volt az ára.
Felelős kiadó Nagy István, az újság munkatársai: Sípos István, Kunráth Sándor, Dudás István és Dávid Sándor voltak. A fejlécben szereplő templomrajz Dávid Kinga munkája, az újságot Lefter Piroska gépelte.


1989 nyarán Dávid Sanyiék teraszán fogalmazódott meg a gondolat egy helyi híreket közlő újság létrehozásáról.
Még abban az évben egyesületet alapítottunk, majd elkészült az első szám.
Az első évadban 10 alkalommal jelent meg, főként az országos és helyi választás dolgaival foglalkozva. Persze a helyi események is egyre nagyobb terjedelemben kaptak helyet, ahogy növekedett a szerzői gárda is.
Rendszeres szerzőnk lett Erős István ny. kanonok és a községünkből elszármazott László Ferenc.
Az ÁFÉSZ szinte kezdetektől mellénk állt, nagyon jó együttműködés alakult ki.
A következő év májusában már a lap kiadásának szüneteltetését jelentettük be, megköszönve név szerint annak a több mint 20 embernek a munkáját, akik cikket írtak az újságnak. A szünet oka egyszerű: az akkori önkormányzat nem támogatta a faluújságot, sőt saját lapot indított. Akkor úgy láttuk, lesz a falunak hivatalos újságja, ami közpénzből, a helyi igényeket kielégítve ellátja majd a tájékoztatás feladatát és nem kell ezt nekünk társadalmi munkában, saját pénzünket is áldozva, folytatni.
Az új lap sokaknak okozott csalódást és sokan bíztattak a folytatásra, így 1992-ben ismét megjelent a Jász-Szó, immár Pozsa József tervezésében /Ő ma már a megyei lap és sok más kiadvány tervezője/ és a szolnoki Verseghy nyomda előállításában.
Nyolc oldalon 23 Ft-ért árulták az iskolások. Ez évben kérdeztük a lapban: „Mi lesz veled Fogacsi kápolna?”, rendszeres Zöld Sarokkal jelentkezett Zsiga Pali, Tóth Pista bácsi személyes történelmi visszaemlékezéseivel színesítette a lapot, és mindig hírt adtunk iskolásaink versenyeken elért helyezéseiről. Pl ekkor nyert a megyei olimpiai vetélkedőn 4. helyezést a Germán Judit, Germán Anita, Csikós Éva, Gyenes Zoltán, Ördög Tamás és Urbán Imre.
Foglalkoztak szerzőink a helyi foci helyzetével, visszanéztünk a múltba a 20-as években készült fotók közlésével, és készítettünk fotókat a jelen eseményeiről.
A negyedik évfolyam számomra legérdekesebb fényképe a legelső szentandrási búcsúról 1903. szeptember 14.-én készült fotó volt. Ebben az évben mutattuk be az iskola új fizikatanárát Oláhné Banka Katalint, az új jegyzőt Márkus Erikát, valamint a szövetkezet új elnökét: Balla Nándort. Ez évben állt nálunk szolgálatba új rendőrünk, Kelemen Zsolt, akit szintén bemutattunk a Jász-Szóban.
Szinte minden lapszámunk színvonalát emelte Donkó László tanár úr egy-egy verse, köszönet ezúton is ezért.
Az 5. évfolyam első számát egy akkori 8.-os tanuló Pallagi László verse színesítette. Sok egyházi hír mellett a Művelődési Házban megrendezésre került eseményekről, dalos találkozóról, Arany János vetélkedőről is tudósítottunk. Ez évben március 15.-re különszámot adtunk ki.
Az 1995.-ös évben feltettük a kérdést: Mi lesz veled Szentandrás?! Ekkor csökkent a falu lakossága 3000 fő alá, és arra próbáltunk választ keresni, 20 év múlva milyen lesz a falu helyzete. Leírtuk ekkor, hogy a falu 1886-os önállóvá válásakor 2500 lakója volt, de az 1930-as népszámlálás már 5151 lakost talált Szentandráson. Három számban foglalkoztunk a lélekszámmal, az iskolások számával, a munkahelyek és vállalkozások helyzetével és az idegenforgalom alakulásával, jövőjével.
Anyák napjára írt májusi köszöntőnket Donkó tanár úr Kunráth Sanyi bácsi által megzenésített versének kottájával kereteztük. Hírt adtunk az október 23-i kopjafaavatásról, melyet Szántó Lajos és Dávid Sándor adományozott forradalmaink és nemzeti gyászaink emlékére. Ez évben lett a falunak vezetékes telefonja, jó volt ezt megírni.
A 7. évfolyam cikkei a falu mindennapi életét tárták az olvasók elé. Falugyűlés, Idősek Napközi Otthona, fogászati hírek, történetek a régmúltból, farsangolás, a Jászszentandrásért közalapítvány létrehozása a téma a lapunkban.
Nem írok mind a húsz évfolyamról, bár átböngészve őket sok, ma is érdekes cikket olvastam újra. Az újság mindenkor figyelve a helyi eseményekre tájékoztatott, helyt adott a kritikáknak, örömmel írt az eredményekről, a fejlődésről. Az olvasó értesült a születésekről, az elhalálozásokról, a bálokról és a klubok életéről. Vagyis tette a lap a dolgát, amit önként vállalt.
Ahogy múltak az évek átalakult a szerkesztőbizottság. Két alapítónk már az égi szerkesztőségből tekint le az újságkészítőkre. A tervező- szerkesztő és az újság lelke Dávid Sándorné, a felelős kiadó Dávid Sándor lett. Az újság ma már neten jut el a jászberényi nyomdába és az ára is már 125 Ft.
Az önkormányzat támogatja az újságot, hiszen az elmúlt húsz év munkája, ha nem is tetszett mindig mindenkinek – támogatást és tiszteletet érdemel. Mindazok, akik írják, szerkesztik, csinálják a lapot, idejüket, energiájukat áldozzák azért, hogy a helyi hírek ne kerüljenek a feledés homályába.
Már több éve elszakadtam a helyi újságírástól, de most is azt gondolom, kell egy helyi lap. Jó lenne, ha az a
generáció, amelyiknek az iskolai sikerei e lapban láttak napvilágot, vagy azok a 18-20 évesek, akiknek a születésrovatban itt jelent meg a neve először sajtónyomtatásban, szintén így gondolná, és 20 év múlva az Ő tollukból olvashatnánk visszaemlékezést az eltelt időről.
Az újság jelenlegi munkatársainak pedig hosszú életet kívánok, mint kívánta azt az újságnak Kunráth
tanár úr az első lapszámunkban.

 
...::: Template by goP.I.P. :::...